Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az energialégzés csodája

2011.10.27

 Az energialégzés csodája

                                                                                                             
 
A légzésfiziológiával foglalkozó modern tudományos kutatások kibővítették tudásunkat a légzés lényegéről, és arra késztettek, hogy másképp lássuk az oxigén és széndioxid szerepét az anyagcsere-folyamatokban. A kimagasló sporteredmények iránti igény, valamint az egészségügyi jellegű űrkutatások, amelyek lehetővé tették, hogy az ember hosszú ideig, egészségkárosodás nélkül tartózkodjon az űrben, hozzájárultak a légzésen alapuló új technológia elméleti alapjainak kidolgozásához.
A legnagyobb energia mennyiséget az ember a légzésen keresztül kapja, ezért minden, ami zavarja a légzést, befolyásolja az energia mennyiségét. Az ember könnyen, gyorsan és biztonságosan tudja emelni energiaszintjét és ezzel megszabadulni a fizikai gondoktól a légzés segítségével. Amikor az ember érzi az erőt, nagyobb lesz az önbizalma és nyugalmat érez. Ez azt jelenti, hogy légzéssel sikerült energiával feltölteni a test minden sejtjét.. Amikor a légzés funkciója romlik belső konfliktus vagy stressz miatt, energia hiány alakul ki és a test alacsony energia szinten működik. Ezt a folyamatot nevezzük betegségnek.
 
A legújabb tudományos kutatás megmutatta, hogy a vérrel érkező oxigént a sejtek akkor tudják feldolgozni , amikor magas a széndioxid tartalom. Ha a oxigén és a széndioxid arány 1/3 a szervezet sejtjeiben, akkor az oxigén teljesen feldolgozódik. Ez azt jelenti, hogy a sejtekben háromszor annyi széndioxidnak kell lenni, mint oxigénnek. Amikor a sejtek széndioxid tartalma leesik, a sejtek nem tudják feldolgozni a vérrel jövő oxigént, oxigénéhség alakul ki és a szervezetben energia hiány lép fel.
A légzés rövid apró belégzéssel, hosszú passzív kilégzéssel segít fenntartani a vérben és a sejtekben a magas széndioxid szintet, így teljesen fel tudja dolgozni a vérrel jövő oxigént, és így a szervezetet 100%-ban tudja ellátni energiával.
Az ember egy különleges légzésteszt segítségével mérheti meg saját energia szintjét. Vissza kell tartani a légzést a kilégzés után. Ez a test úgynevezett légzésszünete vagy a kontroll pauza. Közepes be- és kilégzést kell végezni orron keresztül, és kilégzés után visszatartani a levegőt, amíg feszültség nélkül sikerül. Amikor az ember akarattal próbálja kitartani a légzésszünetet, az hiba.
Ha a légzés szünet kilégzés után:
 10 sec. - ez alacsony energiaszint,
 20-30 sec. - ez közepes energia szint, ami a legtöbb embernek van,
 30-40 sec. - ez normális energia szint,
 40-60 sec. - nagyon jó energia szint,
 60 sec. felett - kiváló energia szint.
 20 sec. felett javítja a tüdő funkcióját,
 30 sec. felett rendbe jön a gyomor- és bélrendszer,
 40 sec. felett regenerálja az immunrendszert és a szív- és érrendszert, javítja a szervezet belső funkcióját, felgyorsítja és rendbe hozza az anyagcserét,
 60 sec. felett rendbe hozza az idegrendszert. Nagyobb lesz a figyelem és a koncentráció képessége, elmúlik a fizikai és pszichikai fáradtság érzése. A megjelent többlet energiával az ember meg tudja valósítani céljait és az önkifejezést az életben.
 1, légzés gyakoriságának és mélységének fokozása.
 2, A két irányzat kiegészíti egymást: az egyik elősegíti az energia felhalmozódását, a másik A tudatos légzéstechnikában két irányzat létezik: a légzés intenzitásának korlátozása, ill. a csökkenti a felesleges energiaveszteséget.
 3, Az ellentétek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.
Vegyünk egy egyszerű példát: egy medencében két cső van, az egyiken keresztül befolyik, a másikon keresztül pedig kifolyik a víz, akkor az analógia és az összehasonlítás példáját láthatjuk. A széndioxidot gondolatban helyettesíthetjük a vízzel, amely be- és kifolyik a medencéből. A víz az energia jelképe, a medence pedig a szervezet, a test. Így a széndioxid felhalmozódását előidéző technikák segítségével elég sok energiával lehet feltölteni a szervezetet, ill. a csövön keresztül elég sok víz kerül be a medencébe. De ha erős belső vagy külső stressz hatás éri a szervezetet, akkor az destabilizálja a légzést, ami végeredményben az összes, széndioxid felhalmozódására fordított erőfeszítést semlegesíti, illetve a másik csövön több víz folyik ki, mint be. Ahhoz, hogy a medence megteljen a vízzel, csökkenteni kell a kifolyó vízmennyiséget. A szervezet esetében a széndioxid veszteség csökkenését kell elérni a termeléssel szemben. Csak ebben az esetben lehet ellátni a szervezetet a normális életvitelhez szükséges energiamennyiséggel.
Ha az ember önállóan foglalkozik minden nap , folyamatosan ezzel a különleges légzés technikával, kezdi gyűjteni az energiát, és lehetősége lesz betegség és fizikai fáradtság nélkül élni. Ezért, hogy ez a folyamat elinduljon, naponta 30-60 percet kell a légzéssel foglalkozni. Lehet egyszerre csak 5-10 percet foglalkozni a légzéssel, és így összegyűjteni a napi 60 percet, amire szükség van. Meg kell jegyezni, hogy ez a légzéstechnika, ami segít gyűjteni az energiát olyan egyszerű, hogy tévénézés közben, séta vagy kirándulás közben, vagy közlekedési eszközön is nyugodtan végezhető.
 
A gyógyításra alkalmazható légzéstechnikákkal kapcsolatos tapasztalataim 1985-re nyúlnak vissza. Ekkor a betegségek tekintélyes tárházával rendelkeztem: krónikus bélgyulladásban, izületi gyulladásokban, többféle allergiában, állandó fejfájásban, magas vérnyomásban szenvedtem, időnként szorító fájdalmat éreztem a szívem környékén. Naponta többször vettem be különböző tablettákat, és így egy időre megszabadultam fej- és izületi fájdalmaimtól, javult az emésztésem. Ennek ellenére szürkének, sivárnak éreztem a körülöttem lévő világot, nem tudtam örülni annak, hogy tudok lélegezni, enni, inni, élni. Eddigre már megértettem, hogy zsákutcába kerültem azzal, hogy csupán gyógyszerek segítségével próbáltam megjavítani az egészségemet. Az az igazság, hogy ez volt az egyetlen gyógymód, melyet az orvosi egyetemen oktattak nekünk. Elkezdtem más irányban kutatni: érdeklődtem orvos kollégáimnál a nem gyógyszeres gyógymódokról és egyéb kezelési lehetőségekről. Végül - nagy szerencsémre - a továbbképző szemináriumon az egyik orvos elmesélte, hogyan gyógyította ki magát gyomorfekélyéből és magas vérnyomásából speciális légzéstechnikák segítségével. Elmagyarázta és meg is mutatta, hogyan kell a légző gyakorlatokat végezni. Én azonnal elkezdtem foglalkozni ezekkel a légzési technikákkal. A szeminárium két hétig tartott, már ennyi idő alatt is sikerült jelentős haladást elérnem. 12 másodperces légzésszünettel kezdtem és a szeminárium végére már 30 másodpercnél tartottam. Még a szeminárium alatt, a 20 másodperces légzésszünet elérésekor lépett fel az egyik gyógyulási reakció, amely megfázáshoz hasonlított: felszökött a lázam, általános gyengeség, izzadás, izomfájás jelentkezett. A reakció egy napig tartott, aztán minden tünet elmúlt, és meglepődve vettem észre, hogy már néhány napja nem gyötörnek fejfájások. Ez nagy örömmel töltött el és én továbbra is intenzíven, napi 2-3 órán át végeztem a légző gyakorlatokat. A légzésszünet naponta átlagosan 1 másodperccel növekedett.
A szeminárium befejezése után visszatértem a munkámhoz, ezért nehezebben találtam szabadidőt a gyakorlásra. Akkor is minden szabad percet igyekeztem kihasználni: gyakoroltam ebédidőben, utazáskor, séta közben és természetesen minden szabadidőmben. Amikor a légzésszünetem 30 másodpercre növekedett, ettől a naptól kezdve normalizálódott az emésztőrendszerem működése és megszabadultam a krónikus bélgyulladástól. Ehettem ismét bármit, minden káros következmény nélkül. Ez fontos eredmény volt számomra, mert ezután visszatért az életkedvem. De még mindig szenvedtem az izületi gyulladástól és az allergiától. Közben pedig olyan érzés lett rajtam úrrá, hogy valamiféle erő vezet engem ezen az úton. A folyamat természetes velejárójaként jelent meg bennem a céltudatosság és az akaraterő, valamint a türelem és a következetesség, egyáltalán nem éreztem, hogy erőltetnem kellene magam vagy a légzésem, minden szinte magától ment.
Elmúlt az összes engem gyötrő betegség, beleértve az allergiát is, rájöttem, hogy már nincs miért aggódnom. Három hónap múlva azonban, döbbenten fedeztem fel magamon újra az összes régi betegséget. A légzésszünetem 15 másodpercre esett vissza. Akkor ismét elkezdtem a légző gyakorlatokat és egy hónap múlva elértem a 60 másodperces légzésszünetet. Megint megszűntek a panaszaim. Ez tanulságos lecke volt számomra.
Kezdetben a gyakorlatokból és a rendszeres foglalkozásokból nyert energiától függ a jó közérzet. Az idő múlásával fokozatosan regenerálódik a szervek és a szövetek egészséges anatómiai szerkezete, és a gyógyulási folyamat csak ekkor válik stabillá és visszafordíthatatlanná. Ehhez a folyamathoz már hónapok, sőt évek szükségesek. Ezután néhány éven keresztül egy kollégámmal együtt csoportfoglalkozásokat vezettem a betegeimnek, elsajátíttatva velük a különféle légzéstechnikákat. Összesen kb. 10 000 ember tanulta meg a különböző légzésszabályozó technikákat, és velük való foglalkozások során rengeteg tapasztalatot szereztünk. Ezeket szeretném most megosztani minden érdeklődővel.
A légzés energiája
Az ember kétféleképpen használja légzését: ösztönösen és tudatosan. Ha megfigyeljük az ösztönös, spontán légzés folyamatát, akkor néhány törvényszerűséget tapasztalhatunk. Ha az ember nyugodt és biztonságban érzi magát, akkor légzése egyenletes, felületes. Ha stresszhelyzetben vizsgáljuk a légzést, amikor az ember nyugtalan, vagy valamilyen oknál fogva izgatott, akkor a légzés típusa gyökeresen megváltozik. Ilyenkor az ember szaporábban és mélyebben vesz levegőt, kilégzése rövidül és feszültebbé válik. A levegővétel gyakorisága elérheti a 24 - 30 levegővétel / percet. Ilyenkor a kilégzés hossza megegyezik a belégzésével, ennél kritikusabb helyzetben a belégzés hosszabb lesz, mint a kilégzés. Normális helyzetben a belégzés erős, a kilégzés viszont ellazult. Kóros levegővételnél a belégzés ellazult, a kilégzés feszült. Ha a stresszhelyzet túl sokáig tart, vagy sokkos állapotról van szó, akkor a légzésirányító központ rögzíti a stressz-légzési modellt, ami a szervezet energiatartalékainak kimerüléséhez vezet. Mi is történik tulajdonképpen a stressz-légzésnél? Miért olyan nagy az energiaveszteség?
A légzésfiziológiával foglalkozó modern tudományos kutatások kibővítették tudásunkat a légzés lényegéről, és arra késztettek, hogy másképp lássuk az oxigén és széndioxid szerepét az anyagcsere-folyamatokban. A kimagasló sporteredmények iránti igény, valamint az egészségügyi jellegű űrkutatások, amelyek lehetővé tették, hogy az ember hosszú ideig, egészségkárosodás nélkül tartózkodjon az űrben, hozzájárultak a légzésen alapuló új technológia elméleti alapjainak kidolgozásához. Ezek lehetővé teszik a szervezet védőmechanizmusainak és ellenállásának többszörös erősítését. A levegő 21% oxigénből (O2) és 0,03% széndioxidból (CO2) áll. Az egészséges szervezet sejtjei 2% oxigént és 6,5% széndioxidot tartalmaznak. A vérsejtekben az oxigénhányad állandó, így nem függ a levegővétel mélységétől és gyakoriságától. A mély légzés funkciója általában a széndioxidnak a szervezetből való eltávolítására szolgál. Ha az emberi szövet sejtjei 6,5% széndioxidot tartalmaznak, akkor ezek a sejtek képesek felvenni az összes oxigént, ami a vérsejtekkel kerül be: úgymond, 100%-osan felhasználják ezt a lehetőséget. Ezért az ilyen egészséges sejtekből álló szervezet annyi energiával rendelkezik, amennyi szükséges az összes szerv és szervrendszer egészséges működéséhez. A sejtek maguk termelik a széndioxidot, és a felesleg távozik a kilégzéssel. Kedvezőtlen körülménynek számít, ha nagyobb mennyiségű széndioxid vész el, mint amennyit a szöveti sejtek megtermelnek. A széndioxid esésével egyidejűleg csökken a sejtek vérrel érkező oxigén befogadására való képessége. Ez blokkolja az oxigénnek a vérből a szövetekbe való átmenetét, és a sejtekben bekövetkezik az oxigénhiány. Ekkor a szervezet energiahiánytól szenved. Különböző védőmechanizmusok lépnek működésbe: felgyorsul a vérkeringés, több vérsejt termelődik stb. Ha a széndioxid szintje a sejtekben 3% alá esik, akkor az ebből adódó energia mennyisége kevésnek bizonyul a szervezet életben maradásához, és bekövetkezik a halál. A 6,5% és 3% közötti széndioxidértéknél a szervezet még tud alkalmazkodni, és életben tud maradni a védőreakciók és különböző kompenzáló mechanizmusok ill. rendszerek segítségével.
A szervezetnek ez a leglényegesebb képessége: reagálni tud a szövetsejtekben történő széndioxidszint változására. Így például, ha a tartós stressz-légzés következtében a széndioxidszint 5%-ra esik, akkor a sejtek a vérrel érkező oxigénnek csak 75%-át képesek felvenni. A hiányzó energia kompenzálásához a sejtek csökkenő oxigénbefogadása miatt a szervezet lelassítja a vérkeringést a vérnyomás csökkentésével és az erek tágításával. Ebben az esetben kevesebb széndioxid mosódik ki a vérrel. A következő stádiumban, amikor ez már nem segít, a vérkeringés felgyorsul a vérnyomás növelése ill. az erek összeszűkítése által. Ily módon egy időegység alatt több vérsejt jut el a szövetsejtekhez. Ha ezen reakciók kevésnek bizonyulnak, vagy tovább folytatódik a sejtekben lévő széndioxid csökkenése, akkor bekapcsolódnak az egész szervezet (mint egység) védőmechanizmusai. Ehhez energiát kell megtakarítani, s ezt az életben maradáshoz nélkülözhetetlen központokba kell juttatni. A többi rendszer takarékos energiafogyasztásra áll át. Ez a különböző szervek funkcióinak mérséklésével, és az aktív szövetsejtek számának csökkentésével érhető el. Az ember saját magán tapasztalja ezeknek a védőreakcióknak a megnyilvánulásait a heveny betegségek formájában, melyek lassan krónikussá válnak. Ha a szövetsejtekben lévő széndioxid gyors esése és az energiahiány kialakulása következtében a szervezet nem tud időben átállni energiatakarékos működésre a betegség miatt, akkor a szervezet létezése megszűnik. Erre az orvostudomány a hirtelen halál szakkifejezést használja. Például, amikor egy rendezett háttérrel rendelkező embernek minden látható ok nélkül megáll a szíve. Ilyen esetek különösen gyakran fordulnak elő a napaktivitás fokozódása ill. mágneses viharok idején. Ha az embernek több szerencséje van és a betegség által tud alkalmazkodni az energiaveszteséghez, akkor hosszú évekig tartó, lassú haldoklás megy végbe.
Összegzés:
 A légzés által az ember oxigént kap, mely a sejtekben zajló folyamatoknál energiaforrásként szerepel.
 A rövid, feszült - különösen szájon keresztül történő - kilégzésnél a széndioxid vesztesége meghaladja a sejtekben termelt széndioxid szintet.
 Minél több széndioxid van a szövetsejtekben, annál jobban használódik fel az oxigén.
Dr. Komin Vladimir